Bár a dombóvári politikusok csak a kölcsönös becsületsértő megjegyzésekig jutottak el, és egyelőre nem verekedtek össze az érdemi munkát alig végző képviselő-testületi üléseken, a város lassan működésképtelenné válik az egymást se lenyelni, se kiköpni nem tudó jobboldali többség és a baloldali támogatású polgármester küzdelme miatt. Az eddig is puskaporos helyzetet a helyi kórház körül kialakult válság és Szabó Loránd polgármester elítélése mérgesítette el helyrehozhatatlanul. A konfliktus - a múlt heti közmeghallgatás alapján - inkább a Fidesz-KDNP-nek árt.
Esztergom mellett Dombóvár volt az a város 2010 őszén, ahol az addigi fideszes polgármester helyett független jelölt nyerte a választást; igaz, a képviselő-testületekben erős jobboldali többség jött létre. Míg azonban Tétényi Éva a viszonylagos ismeretlenségből robbant be a politikába, Szabó Loránd már túl volt egy bukáson: a Dombóvárt 2002 óta biztos kézzel irányító Szabó 2009 tavaszán keveredett egy vesztegetési ügybe, és kényszerült lemondásra. Ekkor a legtöbben egy fabatkát sem adtak volna a politikus karrierjéért, ám a Szabót követő fideszes Patay Vilmos nem túl meggyőző polgármesteri teljesítményének és a helyi jobboldal megosztottságának köszönhetően a függetlenként, baloldali támogatással induló régi-új polgármester öt százalékot vert jobboldali vetélytársára. (A 2010-es önkormányzati választás közvetlen előzményeiről lásd: A fordulat évei, Magyar Narancs, 2010. szeptember 23.) Bár Patayból kiábrándultak a dombóváriak, a Fideszből nem: a jobboldali képviselők minden egyéni körzetet megnyertek.
Gyökerek
Szemben Esztergommal, ahol az alpolgármester megválasztásáig sem jutottak el, Dombóváron kialakultak az együttműködés formális keretei: a Fidesz-KDNP Kerényi Zsolt személyében alpolgármestert adott Szabó mellé, és az első pár hónapban úgy-ahogy működött is a dolog. Aztán 2011 elején a költségvetésen veszett össze a két oldal, majd az önkormányzat aljegyzőjét mentette fel a jobboldali többség indoklás nélkül - az Alkotmánybíróság pár nappal későbbi döntése alapján alkotmányellenesen.
A két fél ezek után a lehető legváltozatosabb módokon tett be egymásnak: a testületi üléseken verbális pankráció folyt, a Fidesz-KDNP képviselői fegyelmit indítottak Szabó ellen, aki viszonzásképpen megvonta fideszes alpolgármestere jogköreit. A torzsalkodás a megyei kormányhivatalnak és a bíróságoknak is bőven adott munkát, mivel a polgármester rendre megtámadta a jogköreit korlátozó, különböző pozícióit elvevő képviselő-testületi döntéseket, túlnyomórészt sikerrel. Például Szabót december közepén felfüggesztette a képviselő-testület, ám a megyei bíróság egy héttel később megsemmisítette e határozatot.
A küzdelmet Szabó bírósági ügyei dönthették volna el a frusztrált jobboldal javára, mivel a régi-új polgármestert úgy választották újra a dombóváriak, hogy büntetőeljárások folytak ellene. Szabónak vesztegetés, hivatali visszaélés és sikkasztás vádja miatt kellett bíróságra járnia, ezek közül a vesztegetés, illetve hivatali visszaélés vádja közvetlen összefüggésben volt 2009-es lemondásával. Ennek előzménye egy becsületsértési ügy volt: egy fideszes önkormányzati képviselőre, Naszvadi Balázsra tett olyan kijelentést egy testületi ülésen, ami miatt a sértett beperelte, majd első fokon pert is nyert. 2009 márciusában Szabó peren kívüli egyezséget ajánlott Naszvadinak, többek között pénzt és tanácsnoki helyet kínálva ellenlábasának. A találkozót a Hír Tv rejtett kamerával rögzítette, Naszvadi pedig vesztegetés miatt tett feljelentést. Ezt egyesítette a hatóság egy sikkasztási üggyel, Szabó ugyanis még 2003-ban és 2004-ben testületi jóváhagyás nélkül biztosított önkormányzati forrásból összesen 140 millió forintot egy önkormányzati cégnek, amely azt egy pályázat önerejeként tüntette fel - a pénzt egyébként rövid időn belül visszautalta a városnak.
Igen is, nem is
Az első fokú ítéletre 2011 elejéig kellett várni, ám a polgármester újbóli lemondásában bízó jobboldalnak csalódnia kellett, miután Szabót mind a vesztegetés, mind a sikkasztás vádja alól felmentette a bíróság. Az indoklás szerint azzal, hogy a politikus az első fokon Naszvadinak megítélt kártérítést ajánlotta fel ellenlábasának a pertől elállásért cserébe, nem követett el vesztegetést; hivatali visszaélést azonban igen a tanácsnoki hely önkényes beígérésével. Ugyanígy sikkasztás sem történt a bíróság szerint, mivel az önkormányzatot nem érte kár, Szabó pedig nem személyes előnyszerzés céljából, hanem az önkormányzat érdekében követte el a szabálytalan pénzügyi műveletet.
A másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla viszont másként látta a sikkasztás kérdését: két év három évre felfüggesztett börtönnel sújtotta a városvezetőt, bár szerinte sem a személyes haszonszerzés motiválta Szabót. Amennyiben ez a döntés emelkedett volna jogerőre, a polgármesternek távoznia kellett volna tisztségéből, mivel az önkormányzati törvény értelmében a jogerős szabadságvesztés összeférhetetlen a polgármesteri tisztséggel. Ilyen előzmények után nagy tétje volt a végső szót kimondó Kúria január 24-i ítéletének. De ha valaki azt remélte, hogy azzal lezárul Szabó ügye, csalódnia kellett: a Kúria jóváhagyta a másodfokú ítéletet, ám mivel a politikus a Kúria szerint is az általa vezetett önkormányzat érdekében tette, amit tett, előzetes mentesítésben részesítette.
Ennek lényege, hogy az elítélt mentesül a hátrányos jogkövetkezmények, például a büntetett előélet alól. A bíróság által adható mentesítéseknek két fajtája van: a gyakoribb az utólagos, amely a kiszabott büntetés lejárta után lép életbe külön kérelemre, míg a meglehetősen ritkán alkalmazott előzetes mentesítés az ítélet része, ami a jogerőre emelkedéskor érvénybe is lép. Szabó tehát az ítélet jogerőre emelkedésének pillanatában mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól, amit aMagyar Narancs által megkérdezett jogászok úgy értelmeztek, hogy a polgármester megőrizheti posztját - mint mondták, épp ez az értelme annak, hogy a bíróság e ritka megoldást alkalmazta.
A Fidesz-KDNP dombóvári képviselői mindezt gyökeresen másként látják: szerintük Szabónak harminc napon belül távoznia kell a polgármesteri székből, addig is bojkottálják a testületi üléseken az összes általa jegyzett előterjesztést. Az ítélet kihirdetése utáni ülésen a jobboldali képviselők nem voltak hajlandók tárgyalni a városi kórház és a művelődési otthon áramellátásáról, mivel a kérdést Szabó terjesztette elő - ám saját szakállukra megszavazták egy "jogi szakértő" alkalmazását az ítélet értelmezésére, 500 ezer forintos keretből. Ennek ésszerűségét erősen megkérdőjelezi, hogy bármi lesz is a szakértői vélemény, az senkire nézve nem lesz kötelező - nagy valószínűséggel a bíróságnak kell majd kimondania, hogy a polgármester maradhat-e vagy sem.
A jogi szakértők amúgy népszerűek a Fidesz-KDNP képviselői körében, hiszen 2011 tavaszán Halmos Pétert bízták meg jogi tanácsadással havi 437 ezer forintért (a pécsi jogász ügyfelei közé tartozik többek között Szekó József, Mohács fideszes polgármestere is). Ami azt illeti, sok konfliktus épp a Fidesz jellegzetes, Dombóváron talán még az átlagnál is penetránsabb káderpolitikája miatt tört ki a jobboldali többség és a polgármester között. Abban például kevés meglepőt találhattak a magyar politikai kultúrát ismerők, hogy a fideszes Patay Vilmos polgármesterré választása után pártja városi elnökét tette meg kabinetfőnökének, ám az a legcinikusabbakat is meglephette, hogy ekkoriban az önkormányzat garázsmesteri állásának betöltéséhez is párttagkönyv volt szükséges - e fontos politikai tisztséget egy közeli falu Fidesz-szervezetének az elnöke kapta. Patay alatt hamar megjelent az önkormányzatnál az első vonalbeli Fidesz-politikusból felfüggesztett börtönbüntetése után kommunikációs szakemberré lett Várhegyi Attila, és két általa vezetett cég, a Pécsett is vitézkedő Prestige Media, illetve a Myself Consulting, amelyek szükség esetén telefonon adtak kommunikációs tanácsokat havi 600 ezer forintért, valamint gesztenyesütésben is segédkeztek. Az aktuális helyi botrány, a Szent Lukács Kórház esetében egyelőre kétesélyes a Fidesz-invázió sikere - bár könynyen lehet, hogy mire eldől a mérkőzés, már kórház se nagyon lesz.
Kórház a szőnyeg szélén
A Szent Lukácsra 2011 végéig nem sok panasz érkezett: 2008-ban "Az év kórháza" választás kategóriagyőztese volt, és stabil gazdálkodásával is kilóg a többnyire súlyos anyagi gondokkal küszködő vidéki kórházak közül. Az intézményt tíz éve vezető, mind a városban, mind szakmai körökben megbecsülésnek örvendő Kerekes László orvos-igazgató nem rejtette véka alá jobboldali elkötelezettségét. A baloldali városvezetés évei alatt ennek azonban nem volt jelentősége, ahogyan ez talán normális is. Kerekes ezzel együtt elkövetett egy végzetes hibát: nem lépett be a Fidesz-KDNP-be, és politikai tisztséget sem vállalt, szemben pár évvel fiatalabb kollégájával, Antalffy Zsolttal, aki ugyan 2006-tal szemben a 2010-es önkormányzati választáson nem indult el, de a párt városi elnökségében részt vett. Dombóváron azt beszélik, Antalffy épp azért nem vállalt politikai tisztséget, mert szakmai karrierjét akarta építeni - lehetőség szerint a dombóvári kórház élén.
Kerekes mandátuma 2011 végével lejárt, és az igazgatói posztra az újrázni kívánó igazgató mellett bejelentkezett Antalffy is, akinek azonban hiányzott az állás betöltéséhez szükséges egészségügyi menedzseri végzettsége - a kórház szakmai testülete ezért nem is engedte elindulni. A Szabó polgármester hiányában ülésező képviselő-testület viszont indoklás nélkül érvénytelennek nyilvánította a pályázatot. Antalffy elvérzése után a jobboldali képviselők igazgató-castingján a 280 kilométerre található karcagi kórház igazgatója lett a befutó, ami önmagában is meglepő volt, ám a helyi közvéleményt és a szakmát elsősorban az akasztotta ki, hogy Nagy Mihály másodállásban, mind a karcagi igazgatói állását, mind praxisát megtartva vállalta volna a megbízást, heti egy-két napban. A jobboldali indoklás szerint a karcagi szakember lobbistaként érkezett volna a kórház élére, hiszen helyzet van: zajlik az egészségügy államosítása és a kórházi kapacitások újraelosztása. Nagyot ebben egy egészségügyi lobbicég, az Integra Consulting Zrt. segítette volna, amelynek egyik vezetője Oberfrank Ferenc, az első Orbán-kormány egészségügyi államtitkára, későbbi OEP-igazgató. Oberfrank felbukkanása nem volt véletlen: csikóéveiben a dombóvári Kerényi Zsolt fideszes alpolgármester osztálytársa volt.
Az unortodox konstrukció nem győzte meg a szakmai szereplőket. A pécsi orvoskar dékánjaként a régió egyik legfontosabb egészségügyi vezetője, Miseta Attila például kérdésünkre teljes képtelenségnek nevezte, hogy a 280 kilométer távolságból ingázó, nulla helyismerettel rendelkező karcagi szakember akár a napi igazgatói feladatokat, akár a kórház szerkezeti átalakulását jobban lett volna képes levezényelni, mint az óriási tapasztalatokkal rendelkező Kerekes. A dombóváriak szintén nem rajongtak az idegenlégiós bevetéséért, egy közfórumon több mint háromszázan adtak hangot felháborodásuknak. A Fidesz-KDNP ennek ellenére átverte a kinevezést az azt obstruálni igyekező Szabó Lorándon, ám Nagy végül nem bizonyíthatta alkalmasságát, miután alig egy hét múltán visszalépett. Ennek okaként az ügy keltette botrányt jelölte meg, ám a döntéshez annak is lehetett némi köze, hogy egy jogszabály szerint egy személy nem vezethet párhuzamosan két, 500 millió forintnál nagyobb éves költségvetésű egészségügyi intézményt.
Nagy visszalépése nem csupán a Fidesz- KDNP-t sodorta nehéz helyzetbe, hanem a kórházat is, amelynek immár egy hónapja nincs szakmai vezetője. Emiatt nemcsak fontos munkáltatói döntések maradtak el, de a kórház az egészségügyi kapacitás újraelosztásáért ezekben a hetekben zajló versenyfutásban is hátrányba került. A nem túl kedvező közhangulatot érzékelve a jobboldal offenzívába ment át: január 26-án újsághirdetésben szólították meg a vitából egészen addig kimaradó, a kórház érdekében korábban Naggyal is együttműködni hajlandó Kerekest.
Az ugyanezen a napon tartott rendkívüli testületi ülésen annyit sikerült elérni, hogy a kórház gazdasági igazgatója elláthasson bizonyos munkáltatói teendőket, ám szakmai vezetője továbbra sem lett a kórháznak, miután a Fidesz-KDNP a korábban már kétszer elutasított Antalffyt "ajánlotta újra" a kórház szakmai testülete figyelmébe. A lapzártánk idején ismét összeülő szakmai testület a jelek szerint továbbra sem veszi a lapot, hiszen a jobboldal által C verzióként bedobott Oberfrank Ferencet is elutasította. A patthelyzetet a kórházat üzemeltető Szent Lukács Egészségügyi Nonprofit Kft. felügyelőbizottsága is megelégelte: bejelentette, hogy a cégbírósághoz fordul, miután egy hónapja nincs a cégnek ügyvezetője.
A jobboldali városházi képviselőknek a lassan két hónapja tartó kórházcsatával komoly népharagot sikerült kiváltaniuk. Bár a testületi ülést követő közmeghallgatásra azzal mozgósították híveiket, hogy minél többen szólítsák fel lemondásra az elítélt Szabót, a Fidesz szimpatizánsai elenyésző kisebbséget alkottak, és végül mintegy százötvenen követelték a képviselők lemondását. A dombóvári kórház ügyében persze mindez nem oszt és nem szoroz.
A kisvárosi erős emberA húszezres Dombóvárt egy év megszakítással 2002 óta vezető Szabó Loránd politikuscsaládból származik: apja a kilencvenes években polgármester és országgyűlési képviselő is volt szocialista színekben. Az ifjabb Szabó kapcsolata távolibb az MSZP-vel: bár 2006-ban a szocialisták által támogatott polgármesterjelöltként neki is be kellett lépnie a pártba, komoly tisztséget nem vállalt, 2011 őszén pedig átlépett a Demokratikus Koalícióba. A 43 éves politikus nagy népszerűséget szerzett az általa vezényelt látványos fejlesztésekkel, ám kritikusai is szép számmal akadnak: sokan ellentmondást nem tűrő, arrogáns stílusát és kioktató modorát vetik a szemére. Ami tény: a helyi jobboldal immár tíz éve nem tud mit kezdeni a helyben elismert polgármesterrel. |
